Pedagógusként legfontosabb célomnak a maximális önállóság elérését tűztem ki. Az életre való felkészítést.

Fehérbotos közlekedést tanítok. És közben folyamatosan magyarázom a tanítványaimnak, hogy milyenek a minket körülvevő épületek, az utcák, az egész város.

Amikor viszont "látó" vendégeink jönnek, minden megfordul, magunkról, az iskolánkról, a  vakos életről mesélek.

Kívülről zárt és különös világnak tűnhet a miénk. Ebbe ad bepillantást ez a túra. Pincétől a padlásig.

Egy gyönyörű szecessziós épületben. Ahol szó szerint tapintható a múlt és kézzelfogható a jelen.