Költő és műfordító

Nemes - Nagy Ágnes költő és műfordító 1922-ben született Budapesten, és a Baár-Madas Református Leánylíceumban érettségizett kitűnőre. A Pázmányon töltött egyetemi évek alatt együtt dolgozott többek között Szerb Antallal is.

Nemes - Nagy Ágnes egész életében leánynevén publikált. Ez a korban kissé különcnek számító megoldás talán azzal is magyarázható, hogy nem szerette volna, hogy összemossák a férje nevével, Lengyel Balázs író-szerkesztő-kritikussal. Annál is inkább, mert a házaspár együtt is dolgozott, ők alapították 1946-ban az Újhold című folyóiratot. Habár az Újholdat  néhány éven belül betiltotta a rendszer, a folyóirat a Nyugat örökébe lépő, igényes szépirodalmi törekvések szimbólumává vált.

A diktatúra legkeményebb éveiben Nemes-Nagy Ágnes szinte kizárólag műfordított és gyerekeknek írt, hasonlóan sok más kortársához, akik nem tudtak belesimulni a rendszer ideológiájába. A nehézségek ellenére munkássága sokoldalú volt. Évekig tanított a Petőfi Sándor Gimnáziumban, a Köznevelés című pedagógiai folyóiraton dolgozott, verseit pedig rengeteg nyelvre lefordították.

1986-ban, Lengyel Balázzsal,  akkor már ex-férjével újraindították az Újholdat, ami Nemes - Nagy Ágnes haláláig 12 kötetet ért meg.

Szobrok


Keserű.
Keserű volt a tenger, amikor
a sziklatorkon legörögtem,
csigalépcsőn kavics, pörögtem,
búgott a csigahéj utánam,
mint az emlék a puszta házban,
zörögtem,
mint vasszilánk a koponyában.

Aztán kigurultam a partra.
És szobrok voltak ott.

Egy talapzaton,
bőrrel fedett teknőctojás:
koponyám forrt-forrt a napon,
elgurult fehér sisakom
egy buborék a homokon,
feküdtem, sziklát ért a vállam,
mocskos, mocskos fehér ruhában.

Kié ez a tömb?
Ki volt, aki hegynyi palából
irtózatos indulatával
hasogatta ki ezt a közönyt?

S a bádogok rajtam, a bádogok.
Horpadt szelencék,
amint a fényt dadogva visszaverték,
egy repülőgép roncsa fénylik így,
de bent még mozdul, ami él,
karóraszíjon némi vér,
feküdtem a sziklára kenve,
az elevenség mocska a kövön.

Nincs makacsabb, makacsabb,
egy kőbe dobod magadat,
egy tárgyba dobod, egy kőbe dobod
eleven nyakadat,
ez már kőbeli évszak,
lecsavarva az élete félvak,
ki véste ki ezt a közönyt?
Ki volt, aki hegynyi palából
eleven nyakadat?

Só és homok és fent a kőtömb,
mint egy barlang az égbe vájva,
ez a viszonylagos öröklét,
ez az ásványok félhomálya –

zúg, zúg a víz, egy Föld az ágya:
keserűsége kőedényben.

Miért szavazz rá?

Mert sokkal kevesebb költőnőnk van, mint költőnk. Ha van szobra Nemes-Nagy Ágnesnek, talán több kislány kezd el verseket írni.

Köszönjük a Nemes Nagy Ágnesről készült képet a Petőfi Irodalmi Múzeumnak.

NŐI SZOBROKAT BUDAPESTRE!

Te is ismersz olyan nőt, akinek szívesen szobrot állítanál?   Tovább