Festőművész

Amrita félig magyar, félig indiai festőművész volt, aki 1913-ban született Budapesten.

Kisgyermekkorát Budapesten, egy Szilágyi Dezső téri bérházban töltötte, nagybágyja a híres orientalista, Baktay Ervin volt, aki korán felfigyelt Amrita tehetségére. Az 1920-as években a család anyagi problémák miatt Indiába költözött. Amrita kamaszkorában Firenzében és Párizsban is tanult festészetet. Később ő lett a párizsi Grand Salon legfiatalabb tagja. Európai sikerei ellenére Amrita az 1930-as években visszatért Indiába. Úgy érezte, hogy ebben a sokszínű, hatalmas érzelmeket korbácsoló országban tud leginkább kiteljesedni, ugyanakkor felháborította az indiai életet meghatározó merev kasztrendszer.

Elsőként örökítette meg a társadalmi hierarchia alján elhelyezkedő páriákat, illetve az indiai társadalmi életből gyakran kizárt nőket, ráadásul meztelenül. Magyar unokatestvéréhez, Egan Viktorhoz ment feleségül, aki kiköltözött a kedvéért Indiába.

1941-ben, váratlanul halt meg, indiai hagyomány szerint elégették a holttestét és a folyóba szórták. 

“Konvenciókat nem tűrő, érzéki, szertelen nő volt, aki a magyarországi tájak varázsát, a francia impresszionisták szín- és formavilágát és az indiai ihletet csodálatos képekben egyesítette.” 

Sára Sándor Az Amrita Sher-Gil című magyar dokumentumfilm-sorozat alkotója

 

Köszünjük az Amrita Sher-Gilről készült képet a Magyar Nemzeti Filmalap Zrt.-nek. 

NŐI SZOBROKAT BUDAPESTRE!

Te is ismersz olyan nőt, akinek szívesen szobrot állítanál?   Tovább