A harmincas évekre, túl a válságon, fellendült a budapesti turizmus, amelynek fontos része volt a Gellért fürdő. Ezekben az években a szálloda már gyakran telt házzal üzemelt, luxusétterme pedig jelentősen hozzájárult a Gellért nemzetközi legendája megteremtéséhez.

Ebben az időszakban történt, hogy Ramon Costellót, a kubai származású amerikai ökölvívót nem engedték be a Gellért fürdőbe, mert a fehér amerikai és brit vendégek tiltakozni kezdtek. Costello panaszt tett a fővárosnál, ahol neki adtak igazat, az ügy pedig a nemzetközi sajtóba is bekerült. Bálint György író így emlékezett meg az esetről A néger hullámjogosultsága című írásában 1931-ben: „Nagy megelégedéssel és őszinte megnyugvással vesszük tudomásul a fővárosnak azt az intézkedését és elvi jelentőségű döntését, hogy a négernek is szabad fürödnie. Hogy egészen őszinték legyünk: hosszú idő óta ez az első nagyobb jelentőségű hatósági intézkedés, amelyet százszázalékos elismeréssel és minden fenntartás nélküli helyesléssel fogadunk. Emberi érzésünket, európai lelkiismeretünket nyugtatta meg ez a fővárosi intézkedés, amelyre szükség volt, és amely ellentmondást nem tűrően jelentette ki, hogy a Gellért hullámfürdőben a néger is fürödhet, mert a magyar törvények nem tesznek különbséget ember és ember között, hanem mindenki számára teljesen egyenlő jogokat biztosítanak. A szomorú csak az, hogy ennek a kijelentésére és hatósági leszögezésére szükség volt. A szomorú csak az, hogy 1931-ben Budapesten olyan dolgok történhetnek, amelyek miatt olyan régi igazságokat kell hatóságilag újra felfedezni, hogy a négernek is szabad fürödnie, és hogy az embereknek Európában, színre való tekintet nélkül, egyenlő jogaik vannak.”

Bálint György optimizmusát hamarosan mindenestül aláásta a második világháború. Az egész Európát felégető harcok ellenére 1943 szilveszterén még lelkesen készültek a Gellértben. Bíztak benne, hogy az éjszaka „a fehér asztal örömeinek, a gondfeledtető hangulatnak, a bizakodó jókedvnek ünnepe lesz”. Az étteremben cigányzene, a szálloda halljában jazzkoncert várta a vendégeket. Sajnos a bizakodó jókedvnek nem sok alapja volt: a harcokban súlyosan megsérült Gellért Szálló 1944. december 26-án évekre bezárta a kapuit.

A második világháború után a legendás hotel újranyitott, ma pedig a világon sokan úgy ismerik, mint a grandhotelt, amely egyszerre ontja magából az Osztrák–Magyar monarchia világának kopott eleganciáját és a szocialista átalakítások kevésbé elegáns emlékeit. Könyvünk írásakor a Gellért Szálló már csak néhány hétig van nyitva: a küszöbön álló nagyszabású felújítás remélhetőleg visszahozza a hotel régi fényét, amilyennek még a múlt század elején megálmodták.

Tovább olvasnád? Rendeld meg most!

MEGRENDELÉS

Rendeld meg most a könyvet, hogy biztosan hozzájuss!

Tovább a megrendeléshez