1935. november 26-án, kedden este hét körül a hideg, ködös őszi időben a környéken eddig szokatlan jelenségre lehettek figyelmesek a járókelők a Vízivárosban: elegánsan öltözött hölgyek és urak tartottak a Margit körút 55. irányába. Mint egy hiányos fogsor, úgy nézett ki ekkor az út Rózsadomb felőli oldala, ahol hatemelet magas modern, csupa üveg házak és kopott, földszintes viskók váltották egymást, évszázados ugrást jelezve Buda történetében. A kormos levegő kaparta a torkot, de ez mit sem zavarta a szenzációra éhes úri közönséget: az Átriumba, Buda legújabb mozijába tartottak, egy olyan filmszínházba, amelyet bárhol a világon megirigyeltek volna. Amint beléptek a hívogatóan szélesre tárt üvegajtókon, a kinti összevisszaság és a szürke novemberi köd hirtelen átadta helyét a tükrökkel és márvánnyal borított előcsarnoknak, ahol apró mozaikokkal ékesített oszlopok jelezték egy új korszak kezdetét Budán. Premierre készültek, az Elnökkisaszony című, 1935-ös magyar film bemutatójára, az első vetítésre a régóta várt Átrium mozgóképszínházban.

Apró mozaikokkal ékesített oszlopok jelezték egy új korszak kezdetét Budán. Az Átrium karzata. Fotó: Ladjánszki Máté

Ahogy a nézők beléptek a vörös tapétával díszített, kényelmes, fotelszerű székekkel berendezett nézőtérre, újabb ámulatba eshettek. Ez a terem nem hasonlított arra, amit a budapesti mozikból már jól ismertek. A megszokottnál nagyvonalúbb kialakításnak köszönhetően mind a nyolcszáz néző kiválóan láthatta a vetítővásznat, a mérnöki pontossággal megtervezett akusztika eredményeképp pedig úgy szólt a film, mintha élőbeszédet hallanának. A függöny felment, a közönség pedig önfeledt kacagással fogadta a milliomoscsemete és a szegény mérnök – természetesen happy enddel végződő – szerelmi történetét Muráti Lili és Jávor Pál főszereplésével. Az előadás után különbusz vitte haza rózsadombi villáikba az ünneplő közönség tagjait.

Minden úgy történt, ahogyan a tervező Kozma Lajos megálmodta. Az alkotó összművészhez méltó költői, kissé pszichedelikus képekkel festette le a Tér és Forma című folyóiratban, milyen élmény vár majd a látogatókra az Átrium moziban. „A nagy, kozmikus-aszociációval ható, ragyogásában anyagtalan világító-égboltnyílás”, „a vörösség néma határtalansága”, „a »tejút«-nak nevezett szellőzőgyűrű”, ahol „[m]int egy levegőzuhany áramlik ki (...) az előmelegített, megtisztított, friss levegő” csak az egyszerűbb képek a lehengerlő, itt-ott talán kicsit túlfűtött leírásból, amely az elalvó fények művészien sejtelmes megoldására is kitér: „Az előadás kezdetekor fokozatosan alusznak el a lámpák, és a sötétbe-olvadásnak első perceiben a fényhatásoknak ez az aktív fényjátéka vezeti be a széthúzódó aranyfüggöny mögül kiáramló képet és hangot.”

Az épület tervezőjét, Kozma Lajost semmilyen szekértáborba nem lehetett besorolni. 1884-ben zsidó családba született Kiskorpádon, egy apró somogyi faluban, ahonnan a gimnázium után a budapesti József Nádor Műegyetemre került. A Monarchia aranykorát fiatalon megélő generációhoz tartozott – ők voltak azok, akik később Budapestről indulva Hollywood megalapításától az atombomba feltalálásán át a modern komolyzene megújításáig meghatározták a zsidó-keresztény civilizáció sorsát a 20. században. Kozma nem törődött a műfaji korlátokkal; egyszerre foglalkozott grafikával, bútortervezéssel és építészettel. Bármibe kezdett, abban kiemelkedőt alkotott. Sok kortársához hasonlóan ő is a társadalmi reformokra törekvő Galilei Körben, majd a Tanácsköztársaság Művészeti és Múzeumi Direktóriumában találta magát. A szocialista kísérlet után azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a Föld mégsem fog sarkából kidőlni, és forradalmi változások helyett a korábbinál is konzervatívabb világ köszönt Magyarországra. Kozma könnyen váltott. Innentől kezdve hidegen hagyták a társadalmi kérdések, kizárólag az alkalmazott művészetre koncentrált. Ő nem pusztán az alkotás öröméért vagy a világ megváltásáért dolgozott, racionális üzleti érdekek vezérelték pályája során, a társadalmi felelősséget pedig ennyivel intézte el: „Az új házakban a szociális feladatok kielégítése a jövő érdeme lesz.”

A Horthy-korszakban fogalom lett a „Kozma-barokk”, az általa tervezett bútorok a kor középosztályának esztétikai és funkcionális igényeit tökéletesen ki is elégítették. Historizáló épületei a kor neobarokk építészeinél sokkal magasabb színvonalúak voltak, ezzel együtt az állami megbízások a Tanácsköztársaság alatt játszott szerepe miatt elkerülték. Bár befutott művésznek számított a múlt század húszas éveiben, talán az is közrejátszott éles irányváltásában, ahogy a Nyugatban élvezettel kritizálták, mondván, Kozma a „[m]erkantil- és fináncburzsoázia reprezentatív művésze”, aki „feudális és agrárprovinciális barokk-hagyományokra támaszkodik, szerelmes fölérzője és romantikus idézgetője ódon kolostori és kastélyhangulatoknak”.

Az irányváltás után felfedezte a Bauhaus iskola modern világát, és azt saját képére alakította. Nem törődött a Weimarban, majd Dessauban működő, baloldali irányultságú mozgalom társadalomjobbító szándékaival, kizárólag az épületek minél jobb használhatóságát és esztétikáját tartotta szem előtt. Ez a felfogás szerencsésen találkozott a modern bérpalotákat építeni kívánó, világra nyitott nagypolgárság igényeivel, akik az építkezésekre nem a társadalmi egyenlőtlenségek orvoslásának eszközeként, hanem piaci befektetésként tekintettek. Őket elsősorban a hozam és a megtérülés érdekelte, szemben a modern építészek sokaságával, akik magukra reformerként tekintettek, és a világot kívánták igazságosabbá tenni épületeikkel. Kozma tevékenysége pontosan azt bizonyította: lehetséges magas színvonalú épületeket tervezni társadalmi és politikai elkötelezettség nélkül. Miután a korábban neobarokk stílusban alkotó művész átváltott modernre, mintegy a kanyarban előzve másokat egyből az élre is ugrott: alkotásai a magyar építészet csúcsteljesítményei. Ezek közül is kiemelkedik az Átrium-ház, ahol a befektetői elvárások és a szigorú szabályok adta keretek között is maradandót tudott létrehozni.

Tovább olvasnád? Rendeld meg most!

MEGRENDELÉS

Rendeld meg most a könyvet, hogy biztosan hozzájuss!

Tovább a megrendeléshez