Gondolkodtál már azon, mi kell ahhoz, hogy egy színházi előadás összeálljon? Hány láthatatlan kéz dolgozik egy-egy darab sikerén? A Hosszúlépés vezetésével bepillanthatsz Budapest legizgalmasabb színházának kulisszái mögé!

A Kulisszák mögött séta során a Katona József Színház rejtett zugainak felfedezése mellett a színház múltjáról, a társulatról és a stábról is részletesen hallhatunk Bokor János sétavezetőtől. A János szavaiból áradó színház iránti lelkesedés magával ragad. A kultikus épület és hangulat beszippant, pillanatok alatt elröppen a másfél óra. Közösen bejárjuk azt az útvonalat, amit a színészek is megtesznek egy-egy este során - a művészbejárótól kezdve egészen a színpadig.

Mint a színészek: út a művészbejárón át

A Haris közben található kissé elhagyatott passzázsból nyílik a Katona művészbejárója. A színészek idejárnak egy kis friss levegőért, vagy pont ellenkezőleg, rágyújtani, ezért a színházi hívó az épületen kívül is működik. A pontosság pedig abszolút elvárás a színházban: késéskor a színészeknek egy kisebb összeget kell fizetni, amiből végül egy díjat finanszíroznak.

Habár a közönség számára a színházat leginkább a színészek alkotják, valójában egy 220 fős csapatról beszélünk: a színház minden dolgozója ugyanolyan fontos tagja a társulatnak. A sétán Jánostól megtudhatjuk, hogyan született meg a Katona társulata, milyen feszültségek, ellentétek és kultúrpolitikai csaták nehezítették az alapítást. 

A társulat működésébe is bepillantást kapunk: kiderül, hogyan épül fel egy évad, min múlik, hogy milyen előadásokat mutatnak be. A kockás papír a színházban még mindig működik: mindennemű hiperszuper technológia nélkül állítják össze a tervezett programot. János minden kérdést megválaszol a sétán a kockás papír rejtelmeivel és a műsorrend kialakításának menetével kapcsolatban.

Gondoltál már a színházra mint munkahelyre?

A Katona kulisszája zsúfolt és zegzugos. Kacskaringós szűk folyosók szelik át a színpad mögötti teret, és apró öltözők várják a színészeket. Épp ezért nem meglepő, hogy a színészek számára az egyetlen hely, ahol ténylegesen összegyűlhetnek és megpihenhetnek, az a művészbüfé. Ez az a hely, ahol valóban tetten érhető a színház mint munkahely. Nincs is annál izgalmasabb, mint belegondolni abba, hogy ahol éppen ülünk, ott este Nagy Ervin vagy Ónodi Eszter pihen egyet az előadás szünetében.

A büfében ülve pedig János mesél arról, hogyan éli meg a társulat, ha az egyik színész nagy sikert ér el, és kiemelkedik a neve a többiek közül. Megtudhatjuk azt is, mit jelenthetnek a filmes munkák a színházi színészek számára, és mi alapján dönt az igazgató arról, hogy a társulat tagjai milyen külső produkciókban szerepelhetnek. Az igazgató vétójoggal rendelkezik a színházon kívüli projektek, filmek és produkciók esetében.

Libasorban haladva a jelmeztárba és az öltözőkbe is bekukkanthatunk. A szűk hely rengeteg jelmezt rejt, jó néhány ismert előadás öltözékét fedezhetjük fel testközelből. Szóba kerül az öltöztetők szerepe és a színészekkel való kapcsolatuk, ami az intim helyzet miatt komoly emberismeretet, gyors reakciókat és fegyelmet is igényel a jelmeztárosok részéről. Kiderül, hogy miként készítik az előadásokhoz a jelmezeket, és miért is van szükség sok-sok (slicc)cipzárra a Bajnok című előadáshoz. 

A színész bőrébe bújva

A séta legemlékezetesebb pillanata egyértelműen az, amikor kisétálhatunk a színpadra. Egyszerre látjuk a színfalak mögötti életet és a saját közegünket, a nézőteret. Nem egy átlagos színpadról van szó: mérete sokkal nagyobb, mint gondolnánk, viszont a belmagassága jóval alacsonyabb. Épp ezért rejt a plafon a fenti irodákból nyíló csapóajtókat: hihetetlen, de a színészek olykor megjelennek fent az irodákban, megkérik az éppen dolgozó kollégát, hogy kicsit álljon odébb, a következő pillanatban pedig már a színpadon is vannak. 

Persze a díszletraktár sem maradhat ki a sétából, így az ikonikus díszletelemek között sétálva János elmeséli, hogyan épülnek fel egyes előadások dekorációi, milyen szempontok szerint állítják össze az elemeket, és mi alapján sorolnak be valamit kelléknek vagy díszletnek.

A sétát a nézők számára már otthonos és ismerős Kantinban zártuk, ami a belső kialakítása - a felhasznált vasbeton és a vakolatlan falak - révén sem akar többnek látszani, mint ami. Megismerhetjük a 2010-es évek átalakításának koncepcióját is: közösségi tér és kávézó, a mindenre nyitott és befogadó közeg, ami most már nemcsak a társulatot, hanem az épületet is jellemzi.