Az étterem, amit világszerte ismernek, és a palacsinta, amit már legalább egyszer biztosan mindenki megkóstolt. A Gundel azonban jóval több ennél: a viharos huszadik századi történelem szemtanúja a Városliget szélén, ami megkérdőjelezhetetlen eleganciájával átvészelte a történelem viharait, és a mai napig elkápráztatja a vendégeket.

A Palacsinták és legendák sétán a kezdetektől napjainkig megismerhetjük a Gundel történetét, működését és épületét. A séta egyik vezetője, Kozma Kálmán 1972 óta dolgozik a Gundel csapatával - kívül-belül ismeri az éttermet, így olyan hitelesen mesél róla, ahogyan csak kevesek tudnak. Kálmán mellett sétavezetőként találkozhatunk még Eleöd Orsolyával, a Gundel marketing managerével is.

A Gundel-élmény

Az épületbe belépve már a hallban különleges atmoszféra fogad: az elegancia, a hagyományok és az egyszerűség keveredik egymással, kizökkentve minket a hétköznapok szürkeségéből. Vajon mi a titok, amitől a Gundel fogalom, nem csak egy a budapesti éttermek közül?

Könnyen hihetnénk, hogy az éttermet Gundel Károly alapította, de ő “csak” 1910-ben vette át Wampetics Ferenctől, és át is nevezte az éttermet. Érdekes belegondolni, hogy vajon a könnyen kimondható, jól csengő Gundel helyett Wampetics néven is legendássá vált volna az étterem?

Károly igazi házigazda volt: az étterembe érkezőket mindig úgy köszöntötte, mintha a saját otthonában fogadná őket. Így, habár a fantasztikus ételek, a kiváló kiszolgálás és a jól megtervezett helyszín adja az alapját mindennek, a hangsúly azóta is a kiemelkedő vendéglátáson van, ami a Gundelben várja a vendégeket. 

Kozma Kálmán tolmácsolásában ismerhetjük meg a Gundel 125 éves történetét, kezdve onnan, kik és hogyan alapították a neves éttermet, az évek folyamán miként cserélődtek a tulajdonosok, és mindeközben hogyan változott az épület, a szellemiség és az étlap. 

A legendás palacsinta

Gundel Károly legalább félszáz gasztronómiai különlegességet adott a világ számára: a francia és magyar konyha ízeit, hagyományait ötvözte a fogásaiban, melyeket legtöbbször a család nevével fémjelzett.

Érdekes kérdésként vetődik fel, hogy a gasztrolegenda talán leghíresebb édessége, a Gundel palacsinta hogyan viselheti a család nevét, ha nem is saját recept alapján készült. Valójában Márai Sándor feleségének csokoládés-diós álomdesszertjéről van szó, amit az író külön kérésére készítettek el az étteremben. Az édesség a nagy sikere miatt rögtön fel is került az étlapra: a kezdetekben Márai palacsintának hívták, csak később, az író emigrálása után keresztelték át Gundelre. 

Az amerikai, aki mindent megváltoztatott

A viharos huszadik század a Gundel mindennapjait is befolyásolta. A második világháború alatt az állatkertben elpusztult állatok húsa is tányérra került, így kaptak a vendégek zsiráfból vagy medvéből készült ételeket. Később, a szocializmus évei alatt a Gundel nem sokban különbözött egy átlagos étteremtől, sőt egy ideig Május 1-je néven is üzemelt.

A ‘80-as évek közepén fordult meg az étterem sorsa: a semmiből egy amerikai látogató érkezett, aki a magyar konyháról írt könyvet. Egy évvel később pedig egy magánkiadású könyvvel jelent meg az illető, amiben a Gundel következő 50 éves fejlesztési terve szerepelt. Láng György - világhírű vendéglátós, aki számos világszínvonalú éttermet tett még híresebbé munkájával és ötleteivel - érkezésével pedig már nem volt megállás: 1992 tavaszán hatalmas lendülettel és teljesen új külsővel nyitott meg a hely. Hamarosan Amerikából tízezerszámra érkeztek a vendégek a híres Gundel étterem egyedülálló atmoszférája és fogásai miatt.

Kálmán személyes élményei közzel hozzák az elmúlt 40 évet. A sztorik közben választ kaptunk olyan izgalmas szakmai kérdésekre is, hogyan tud tönkretenni egy új menü egy jól menő éttermet, miért viselheti a mai nap is a Gundel nevet a hely, és évente vajon hány porcelánt törnek el.

Miután végigjártuk az éttermi részt, a 7 egyedi hangulatú különtermet, és a konyha, illetve a borospince rejtelmeibe is belestünk, magunk is megkóstolhattuk az igazi Gundel palacsintát. A figyelmes kiszolgálás, a kellemes zene és az isteni édesség pedig tényleg emlékezetes élményként marad meg az emberben. Innentől kezdve a Gundel étterem azzá a hellyé válik, ami folyamatosan ott motoszkál az ember fejében: legalább egyszer az életben ki kell próbálni az étlapon szereplő finomságokat. És még az is lehet, hogy olyan tányéron szolgálják fel az ebédünket, amiről korábban Erzsébet királynő evett.