A Hosszúlépés.Járunk? története 7 évvel ezelőttre nyúlik vissza. A válság legmélyebb időszakában 5 lelkes fiatal teljes szerelemmel állt bele egy itthon még kevésbé ismert forma népszerűsítésébe. A városi séta műfaja nem csak egy séta: összeköti a jelent és a múltat, közösséget teremt, és hatalmas tudást dolgoz fel közérthetően.

A szerelemgyerekből pedig mára már igazi felnőtt cserepedett - jól működő vállalkozás és erős városi jelenlét jellemzi a csapatot. A miértről és a hogyanról beszélgettünk Koniorczyk Borival és Merker Dáviddal a Hosszúlépés. Járunk? két társalapítójával. 

A múlt feldolgozása nélkül nem működhet a város

A jelen konfliktusainak legnagyobb része a közelmúltban gyökerezik, hiszen a 20. század traumáit nem dolgoztuk fel közösen, párbeszéd és megértés helyett jellemzően a saját sérelmeinkből indulunk ki. Ezen szeretnénk változtatni a sétáinkkal, ahol a közös megismerés élményével gyógyítjuk a sebeket és nyitjuk fel egymás szemét - és közben jól is érezzük magunkat. 

Bori kutatási témája az egyetemen az emlékezetpolitika volt: arra keresett választ, miként  lehet a városi térben feldolgozni azokat a traumatikus emlékeket, melyek ugyanazokon az utcákon történtek, ahol ma is járunk. Berlin tökéletes példa arra, hogyan szembesülnek  folyamatosan az emberek azzal, hogy mi történt Németországban a 20. században. Ezzel szemben Budapesten „a hiányzó emléktáblák és szobrok városában élünk.” 

A város múltjának és jelenének megértéséhez beszélgetni kell egymással és közösen  gondolkodni. Ehhez pedig „a séta egy nagyon megfogható és konkrét eszköz. Rengeteg emberhez eljutottunk, több tízezer sétáló járt már velünk, akikkel együtt fedeztük fel, mi minden van Budapest történetében, és mi mindenről lehet beszélgetni, gondolkozni, olvasni.” 

Mindez pedig komoly elhatározásból indult: ha az emberek ismerik otthonuk történetét, akkor jobban fogják magukat érezni benne.

„Szeretnénk boldogabbá tenni az embereket, szeretnénk több mosolyt látni magunk körül. A Hosszúlépés egy lehetőség arra, hogy változtassunk a legszűkebb környezetünkön.”

Szerelemprojekt a javából: hogyan kezdődött minden?

A Hosszúlépés lényegében egy igazi szerelmi történet, egy véletlen találkozás gyermeke. 2012-ben Dávid egy másik szervezetnél vezetett sétákat, amikor az egyiken Borival találkoztak. Mindössze néhány hét leforgása alatt belevágtak a nagy kalandba és megalapították a Hosszúlépést. Eleinte 5 társalapítóval indult a cég, de 2 év múlva Dávidon és Borin kívül a három tulajdonosnak másfelé ment az útja. A tulajdonosi változással pedig egyszerűsödött és tisztult is minden: egyértelműsödött a cég felépítése és működése is. 

A cégindítás sosem könnyű feladat, azonban a Hosszúlépés csapatát folyamatosan vitte előre az odaadásuk és a város iránti szeretetük. Bori hatalmas örömmel emlékszik vissza a kezdeti időszakra. „Nagyon-nagyon jó időszak volt az eleje, elképesztően lelkesek voltunk. Hatalmas lendülete volt, rengeteg energiát raktunk bele és nekem egy egészen elképesztő érzés volt, hogy mennyi pozitív visszajelzés jön. Azt éreztem, hogy bármit meg tudunk valósítani.”

A 7 év során a lényeg sosem változott, viszont a keretek folyamatosan alakultak. Bori szerint az eleje alapvetően egy szerelem projekt volt, épp ezért akkoriban az ő fejében nem voltak még konkrét elképzelések a céges kereteket illetően. A növekedés és a nagyobb ügyfelek azonban maguk után vonták a fejlődést. „Láttuk, hogy a sétákban óriási lehetőség van, sokkal nagyobb, mint az elején reméltük. Ehhez viszont fel kellett nőnie mindenkinek, és elkezdeni céghez hasonlóan működni. A mai napig egy egészen elképesztő dolog számomra, hogy valaki úgy gondolja, ez a munkahelye.” Dávid hozzátette, hogy a cégalapításkor a személyesség fenntartása az egyik legerősebb cél volt számukra. Egyszerre szerették volna megőrizni a kis méretnek az előnyeit, hogy barátságos, személyes és elérhető maradjon a cég, ugyanakkor a háttérben sokkal szervezettebben működni.

A legelső sétát 2013 májusában indították útjára, azonban az első 4 hónap nagyon lassan haladt, csak kevesen vettek jegyet. Az újságírói érdeklődés viszont már ekkor jelentős volt, ezért ha kellett, külön szerveztek embereket a sétákra. Idővel pedig beindult az egész: egy picivel mindig jobb volt, folyamatosan javult a helyzet. A kitartásuknak köszönhetően augusztus végén berobbant a köztudatba a cég. Innentől kezdve már a jegyeladással sem volt probléma. 

2013 őszén indították el az Egy falat Kína sétát, ami talán a sikerhez vezető ajtó kulcsa volt. „Teljesen kortárs téma volt, ami mindenkit érdekelt, de nem tudták, hogyan lehetne róla többet megtudni. Mi pedig a zártnak tűnő világba nyitottunk ki egy kaput. A séta nagyon más helyszínen volt, mint a korábbiak. Sőt, enni is kapták az emberek, ami szintén különlegesnek számított. A téma nagyon tetszett egy olyan fizetőképes közönségnek, akik korábban már voltak Kínában és nosztalgiázni szerettek volna.”  

Az év végére pedig már nem volt kérdés az alapítókban a cég fenntarthatóságával kapcsolatban. „Az első karácsony tényleg leírhatatlan érzés volt, az emberek elkezdtek sétajegy ajándékutalványokat venni. Akkor találtuk ki a másfél évig beváltható sétajegyet, ami a mai napig a legfontosabb termékünk - legtöbben először ajándékba kapják a sétákat, és utána maradnak velünk. Elképesztő dolog volt, hogy kitaláltunk valamit áprilisban, és decemberben az emberek jegyeket vettek rá. Ekkor dőlt el igazából, hogy ez a cég tényleg működik.”

Mi van egy séta mögött?

A séták megvalósulásáról az alapítók megérzéseik alapján döntenek, azonban minél különlegesebb a helyszín vagy erősebb a téma, annál valószínűbb, hogy népszerű lesz a végeredmény. „Egyre kevésbé fogunk mellé. Most már sokkal inkább el tudunk vonatkoztatni attól, hogy mi mit szeretünk és minket mi érdekel. De a mai napig hallgatunk a megérzéseinkre.” A séták kitalálása során a legfontosabb, hogy nyitott szemmel járjanak a városban, keresnek és rábukkannak izgalmas helyekre. Mostanában viszont már sok esetben őket keresik meg a sétaötletekkel. 

Mind a ketten a mai napig belefolynak a séták kialakításába. Egymás között felosztják a feladatokat, több szem többet lát alapon: ha egyikük a séta kezdetén volt jelen, akkor a másikuk a végén kapcsolódik be a folyamatba.

„Minden séta mögött van egy alapos kutatás, ez hasonló egy akadémiai tanulmány írásához, csak nálunk nem tudományos szemlékben, hanem sétákon jelenik meg az eredmény. Mindig szempont az, hogy komoly tartalmat mutassunk be érdekesen, miközben nagy összefüggéseket fordítunk le könnyen átélhető személyes élményekké.”

A kutatás és helyszínek kitalálása párhuzamosan folyik egymás mellett. Majd miután összeáll minden, tartanak egy próbasétát, ami alapján csiszolgatják még a tartalmat. Ezt követően kerül fel a Hosszúlépés honlapjára egy séta. 

Körülbelül 40 sétavezetővel és 50 sétasegéddel dolgoznak együtt. A sétavezető személye kritikus pont a sétát illetően, épp ezért minden alkalommal gondosan választják ki a megfelelő embert. Elsősorban azt figyelik, ki az, akiben megjelenik egy belső igény arra, hogy valóban izgalmasan mutassa be a témát. „Nagy bátorságra van szükség ehhez, hiszen 25 emberrel kell kiállni az utcára, és egy olyan helyzetben beszélni, amikor bárki bármikor, akár egy elsétáló ember is közbeszólhat.” De Dávid szerint épp ezért különleges ez a műfaj „nagyon jó a direkt visszajelzés, hiszen mindig látod a sétálók arcán, mi a jó és min kell változtatni. ”

Minden esetben az autentikus élmény kapja a főszerepet. Az Egy falat Kína sétánál például rendszeresen felmerül a vegetáriánus étel kérdése. Azonban a hitelesség érdekében a hagyományokhoz és a gyökerekhez ragaszkodnak, nem alakítják át a menüt vagy a sétát speciális igények szerint. Ha ilyen irányba indulnának el a séták, akkor már nem a tényleges valóságot mutatnák meg.

Túl a sétákon: maradandó változást indítanak a városban

Bori és Dávid úgy érzik, hogy a Hosszúlépés ma már jóval több, mint szolgáltatás: „Létrehoztuk az egyik legnagyobb városi közösséget, ami nem csak online létezik, hanem hétről hétre több százan találkozunk is a városi térben. Aki velünk sétál, elkezd máshogy tekinteni Budapestre, és idővel passzív befogadóból aktív cselekvővé is válik.”

Ebben a szellemben 2019 őszén elindították a Wonder Woman kampányt, amivel egy teljesen új utat nyitottak, maradandó változást indítottak el a városban. A kampánnyal sikerült kicsit felrázni az embereket, és „a városi sétát mint műfajt egy teljesen más szintre emelni. A Wonder Woman kampánnyal határozott kritikát fogalmaztunk meg az elmúlt évtizedek emlékezetpolitikájával kapcsolatban. Elhatároztuk, teszünk azért, hogy a hősnők fájóan hiányzó szobrai megjelenjenek a budapesti utcákon és tereken, és elértük, hogy a városvezetés is a kezdeményezésünk mellé álljon. Reméljük, ez a példa másokat is cselekvésre ösztönöz majd, és a városlakók sokkal aktívabban vesznek majd részt Budapest életében.”

A jövőben a séták mellett minél több hasonló kezdeményezésen szeretnének dolgozni.

„Szeretnénk egyre többet visszaadni a városnak, és nem csak elmesélni a történetét. A Hosszúlépés közösségének olyan ereje van, amivel jobbá tudjuk tenni a környezetünket.” 

A Hosszúlépés mellett új vizekre is eveznek az alapítók. Idén nyitják meg új kávézójukat az Eötvös úton, a Normafa Delikátot. „Ez is egyfajta közösségépítés lesz, csak más módon. Olyan közösségi teret hozunk létre a város felett, ahova bárki betérhet. Biztosak vagyunk benne, hogy ettől még jobb élmény lesz a Normafán kirándulni.” 

Bori és Dávid számára felbecsülhetetlen kincs a Hosszúlépés és az a szeretet, amit a városlakóktól kapnak nap mint nap. Mi, sétálók pedig elképesztő tudást és értéket köszönhetünk nekik, minden egyes sétával a város egy lépéssel közelebb kerülhet a szívünkhöz.